Háborús történet

Úton-útfélen keresek/találok mindig inspirációt a munkáimhoz. Ezúttal nem kellett messzire mennem, csak a szülői házig. Pár napot otthon töltöttünk "Kritikusommal" a szüleimnél és, ahogy a reggeli kávémat szürcsölgetve méregettem az új tapétát a konyhában, szemembe tűnt a régről jól ismert tányér a bokréta füzérrel, melyet madarak díszítenek. Rögtön arra gondoltam, hogy milyen jó kis motívum ez, és mennyi mindenhez fel lehetne használni az egyes részleteket. Emlékeztem, hogy ehhez a családi ereklyéhez egy kis történet is fűződik, aminek a felelevenítésében a szüleim segítségét kértem:

A háború után nagyon sok szegény ember eladta ingóságát, hogy fel tudják építeni a háború utáni életüket. Üknagypapám akkoriban még csak udvarolt üknagymamámnak, így egy-egy randevújuk alkalmával a szegények "piacára" vitte, hátha valami széppel tud kedveskedni választottjának, amivel segíteni is tud a sanyarú sorsú embereken. Üknagymamám megpillantotta az egyik család holmija között a süteményes tányért, aminek a részletes kidolgozásába láthatóan rögtön "beleszeretett". Üknagyapám kapva az alkalmon, ahogy nagymamám féllépésnyire továbbállt, súgva megkérdezte a férfit, ugyan mennyibe kerül az a bizonyos tál. A férfi az éhségtől a talán számára is oly kedves darab árát egy karéj szalonnára becsülte fel. Üknagyapám másnap reggel visszatért, megvette a tányért egy egész szalonnáért és eljegyzési ajándékként átadta az ükinek.

Ennél szebb jelképét a szerelemnek nem tudnék elképzelni azoknak a pároknak, akiknek majd a meghívóját esetlegesen eme tál motívumának egy-egy részlete fogja díszíteni...