Akasztják a hóhért...

Már pár hónapja annak, hogy jómagam is menyasszony lettem és, mint szakmabeli, arra gondoltam, hogy mennyi előnnyel indulok más menyasszonyokkal szemben, hisz nekünk legalább a meghívó nem fog kihívást jelenteni. 

Aki dolgozott már velem, tudja, hogy egy úgynevezett kreativitás-túltengésben szenvedek, ami abban nyilvánul meg, hogy egy meghívót villámsebességgel tervezek. Nos, hát leültem megtervezni a saját meghívónkat, mondván, hogy ezt akkor kipipáljuk, az apróbb részleteket a szövegben úgyis könnyedén lehet még javítani. Leültem, ültem és vártam, hogy jöjjön egy ötlet, az isteni sugallat, ami elindítja a munkafolyamatot. Nem jött. Másnap megint megpróbáltam. Megint semmi. A mai napig nem értem, hogy hogy lehet az, hogy másnak két órán belül tudok mutatni egy első tervet és a mi esetünkben pedig még azt sem tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá. Természetesen most is érzem, hogy nagy a nyomás, hisz szakmabeliként a saját meghívónak tökéletesnek kell lennie (hisz kinek másnak, ha nem a "profinak" legyen szuper exkluzív a meghívója?) Így hát segítségül hívtam kedvenc könyvemet, amiből mindig ihletet tudok meríteni. Forgattam a könyvet és kezdett kirajzolódni előttem a meghívó: egy szuper Nagy Gatsby-s stílusú meghívót dobok össze! Dolgoztam, rajzoltam, terveztem, mi legyen Letterpressel megnyomva, hol legyen aranyozva, és bár a betűtípust nem ismeri fel a program, semmi gond, nekem akkor is ez lesz a meghívómon. Nagy buzgalommal mutattam meg "Kritikusomnak" a nehezen megszült, de tökéletes művet. A válasza ennyi volt: "Nekem ez nem tetszik." Kedves Menyasszonyok! Most szívesen írnám, hogy a tanulság az, hogy a vőlegénynek soha ne mutassátok meg a meghívót, de mivel ez kettőtökről szól, ezért le kell nyelni a békát és, mint a GPS, újra kell tervezni. :) Azóta már nálunk is elkészült egy másik terv, de azt majd csak akkor mutatom meg, ha a kezünkben tartjuk. És bár lehet, hogy nem lesz annyira szuper exkluzív, de legalább neki is tetszik... 

A meghívó teljes tervét a Fotógalériában találjátok.